2011. augusztus 13., szombat

polaroid emlékek


Kósza látomások,lidérces hallucinációk,polaroid emlékek feszítik képzeletem láthatatlan rácsait.A múlt gyökere kúszik egyre feljebb lábaimon,hamis képek kacsintgatnak sunyi árnyként,veszett vadként csócsálják elmém küszöbét,de tébolyult táncuk hidegen hagy.Elszakadtam és nem bánom,elszigeteltem magam minden hamis baráttól,minden hazug bábtól.Mikor visszatekintek csak a tömény,negédes,szirupos 'hazugságtortát' látom,ahogy szeletelem és mohón tömöm magamba,csak hogy elárasszon valamiféle elégedett érzés,valami töltelék,amit vígan hánytam ki magamból,s mit láttam? Önkényes döntéseket,hátba szúró hazug barátokat,felszínes érzéseket,olcsó szerelmeket,anyákat kik még gyerekek,gyerekeket,kik rég felnőttek.Olyan embereket hittem szövetségesnek,kik csak csalódottságot szülnek,olyanok akár a süteményes doboz karácsony után...üresek.Ezért szakítottam a felszínes emberekkel,ezért próbálok értékeket megismerni,ezért változom. A „tradicionális” boldogság még mindig csak gyenge előadás egy roskadozó színházban.

2011. július 19., kedd

férgek

Férgek!Férgek,kik mások lábán csúsznak az éltető napfény felé.Életük semmis,jelentéktelen daganat a bolygón.Ti vagytok,kik vért szipolyoztok minden gyanútlan szerzetből,kik már csak akkor kapnak észhez,mikor az utolsó leheletük hagyja el ajkukat.A világ köszvénye létetek,undorító minden szavatok s negédes bájolgásotok halálba kergeti az érzőket.Undorodom minden saját erejét nélkülöző,élősködő humanoditól.Undorodom,hogy én teremtem a táptalajukat.Undorodom magamtól,hogy még csak most eszméltem fel milyen emberek is vesznek körül.Mocskoljatok,feketítsetek be de én és az a maréknyi másik,kik felismerik létetek gusztustalan fertőét,mi tudjuk,hogy a cukormáz alatt rothadó szemét lapul.Éljétek csak szánalmas életetek,én tudni fogom kik vagytok és mit tesztek.

2011. május 13., péntek

válasz.


"A Mi korosztályunk" című iromány felettébb érdekes, ez most merő szarkazmus vagy talán el kéne gondolkodnom rajta?Hát arra jutottam,hogy elgondolkodom ezen a szarkasztikus "szemrehányás"-on.
az egész előzménye
Akik a 80'as évek után születtek,hát igen talán mi vagyunk az igazi hősei világunknak...igen van gyerekülés minden család autójában,ahol gyermek születik,csak mert nem akarja feltétlen kinyírni a "trónörököst" a kedves papa meg mama és mert egyre több mentálisan sérült idióta szaladgál az érettségire kapott kocsijával,friss jogsijával be speed-ezve,balesetet okozva..igen vessünk arra követ aki biztonságban akarja tudni csemetéjét. Mellesleg mi is a szabadban töltöttük a gyermekkorunkat,bicikliztünk szintén sisak és védő felszerelés nélkül...nem feltétlen kell összekeverni mindenkit a mai 14 évesekkel (: Lehet,hogy Ti a derékig érő fűben játszottatok és nem volt semmi bajotok,nem voltatok allergiásak,de tegyük már hozzá,hogy nem is ettetek annyi mesterséges élelmiszert,mint mi akik már ezen nőttek fel (ugye nem kell mondanom,hogy a ti korosztályotok jóvoltából),sőt a légszennyezettség sem öltött ekkora méreteket pár tíz évvel ezelőttig...és igen erről megint csak nem mi tehetünk,mi elkényeztetett beteg kis csökevények(persze ennek csak ez a pihent agyú bejegyzés titulál burkoltan :D ).Már mi is hozzá teszünk a Bolygónk szennyezéséhez és pusztításához ez tény és való de érdekes módon a mai generációnak jutott eszébe,hogy ezt talán nem így kéne lennie. Az étkezési szokásainkat sem magunk találtuk ki...Ti etettetek minket azzal,amitől most cukorbetegek,tüdőbetegek,allergiásak és ki tudja még mik páran....(persze nem arról van szó,hogy ezt tudatosan,merő rossz szándékból tettétek volna). Amúgy köszönjük nekünk is vannak barátaink,nem mindenki a chat.hu-n éli cyber életét ;) Persze irigyellek titeket,hogy még akárkit beengedhettetek a szüleitek házába,ma már ilyet csak az tesz,akinek nincs ki mint a négy kereke,mivel nyugatról nem csak a jó szokások szivárogtak be ide,hanem a nagy mértékű bűnözés is. Az meg ,hogy bárki is a brazil szappanoperákból tanulna szeretni,ez az a része ennek az irománynak amin csak hangosan tudok nevetni,nem tudom ki képzelheti,hogy ez így van,de egészségére :DD Megtaláltam az egyetlen értelmes mondatot (igen ilyen is van benne :D ) "Ha egy tanár nyakon vágott,nem szúrtuk le késsel és nem pereltük be és nem panaszkodtunk otthon,nehogy kapjunk még egyet." A törvény nem tisztelése pedig véleményem szerint nem 30 éve kezdődött el,és mindig voltak és lesznek olyanok akik nem kapják meg a méltó büntetésüket. Mi is ismerjük a kötelesség,bűntudat,felelősség,boldogság szavak mélységét,sőt az ózonlyuk,kihalt fajok,légszennyezés,betegségek,kilátástalanság szavak súlyát is. Végül de nem utolsó sorban a mai fiatalok(az értelmesebbje) nem ezen a "letűnt" koron mosolyog,hanem azon,hogy olyan emberek hiszik magukat hősnek,akik miatt úgy élünk,ahogyan és úgy gondolkodunk,ahogyan...minden ember eredendően tiszta lény....a többi ember teszi olyanná,amilyen lesz,mikor felnő. Ha mi megéljük az 50.életévünket,akkor majd jogosan mondhatjuk,hogy "hősök" vagyunk,mi,akiknek ezen a ganédombon kell felnőnünk.

2011. április 20., szerda

valóság.

“Ne végy fel álarcot olyannal szemben, aki rád akar nézni.”



Úgy hullajtotta le leplét,mint ahogy az öreg jegenye fa minden ősszel lombjait,oly gyorsan és hirtelen.Megvált addigi álarcától,mit régi barátoknak mutatott.Újakat talált,akiket ismét beszőhet negédes hazugságaival és képtelen képmutatásával.Mint a kóbor kutya,ki úgy követi a hús szagát,mint veszett véreb.Lesi újabb áldozatát,kit kihasználva ismét haszna lehet.Tébolyultan követ bármit amiért mások lábába haraphat,hogy övé lehessen.Bár az eb logikája nem éri fel a humanoidét,s máris szörnyűbb a látens valóság.

2011. március 1., kedd

.2009május13.

Soha nem szabad annyira önzőnek lenned,hogy ne vedd észre azokat akik szeretnek Téged. Hogy ne vedd figyelembe az Ő érzéseiket!A tehetetlen kétségbeesés ne vakítson el soha annyira,hogy a melletted álló embereket a figyelmeden kívül hagyd.Ha lelkedben már megfészkelt az elháríthatatlan pusztulás tudata akkor is hidd,hogy sikerülhet mindent újra alkotnod! " a valóság,mint megrepedt cserép,nem tart már formát és csak arra vár,hogy szétdobhassa rossz szilánkjait" Mikor elmédben egymásba mosódó képek tucatjai,tündéries-lidérces káprázatokkal,édes-fájdalmas,fátyolos zenével megjelennek...na akkor ébredj fel.Akkor mond azt,hogy elég. Sötét mozgó képek és tündöklő látomások...ez maradt már csak...de ez nem azt jelenti,hogy ez marad örökre.A káprázat csak agyszülemény...az agyad nem érti mi történt...s gyönyörűen festi az iszonyatot. De ne hagyd,ne hagyd magad.Felül kell kerekedned rajta,nem magad miatt..azok miatt akik szeretnek. Groteszk,fájdalmas-mesés képsorok...és nem tudod kitörölni... Elfelejteni és kitörölni az életünkből a történeteket nem lehet és nem is szabad. Szorongató és fájdalmas...biztosan hosszú évekig a szívedbe nyilall. De ki kell bírni...mert ez nem a vége. Szíved megteremti a roppant feszültséget kimért hangban a borzalommal... S mi marad Neked?Csak csont és bőr fájdalom..zavaró részletességgel lefestve a tudatod peremén. Nem most gondolom át először az egészet...csak most minden visszajött..ahogy elkezdtem írni...belém harap megint egy kanyar után hirtelen minden,pörgetem vissza az eseményeket.. De ez már mindegy... Szóval a lényeg:olyan elszántan kezdtem el pusztítani magam...hogy azt tanítani kéne...szomorú...fáradt és roppant üres lettem...én.Érti aki ismer.. Szörnyű dolgot műveltem...amit olyan mértékben szégyenlek mint még soha semmit eddigi életem során.. És nagyon megbántam...fájdalmat okoztam azoknak az embereknek akik szeretnek.Ez a legfontosabb,mindig van Valaki aki szeret...nekem belőlük(szerencsémre) sok van. Olyan önvád marcangol...ami elviselhetetlen...senkinek sem kívánom Belenézni azoknak az embereknek a szemébe akik szeretnek és mindig melletted állnak...(még ha nem is érzed ezt mindig így...) Ezzel azt szerettem volna megértetni azzal aki olvassa és nem fogta még eddig fel...(én is egészen idáig homályban éltem) hogy túl sok olyan ember van aki szeret.Nagyon önző és gerinctelen dolog Nekik fájdalmat okozni azzal,hogy itt hagyod Őket...bármennyire is fáj...Értük megéri küzdeni. "Torz gólemek a félresikerültek....Akiknek csupa száj az arcuk...Olykor ránk vicsorítanak,lakmároznának belőlünk...Nézzünk csak körbe,itt bujkálnak...Csupán boldogságra éhesek.Csupán szörnyszülöttek."

3 éve már,mégis élesen élnek bennem az emlékek,azóta megkaptam azt az embert aki el tudja velem hitetni,hogy többet érek bárminél.

2010. december 13., hétfő

képmutatás.hazugságok.selejtes"szerelmek".ezek vagytok.


Élvezitek a selyemleplet,mely eltakarja igazi valótok.Eljátsszátok a szerepet,melyet magatokra szabtok,szánalmas árnyak vagytok mind.Hazug szavakkal áltattok mindenkit,s tetetitek a vágyat,szerelmet,szépséget.Sosem lesz részetek igaz életben,a festék hamarosan lepereg az álarcotokról s akkor nem lesz már mi mögött rejtegetni dögszagú pofátok,mit úgy marcangolna a halál.Akkor puszta,mezítelen testetek lesz a páncél azokkal szemben,kiket elcsábított negédes hízelgésetek.Akkor már nem kell játszani a gyengét és védtelent,hiszen valóban azok lesztek.Ti,kik hátsófeletek mutatjátok barátoknak,"szerelmeknek". Játszatok csak.Ez nem a vége.

2010. december 6., hétfő

szeretem


Fájt,nem sokáig de égetett ez a borzongató,hasogató fájdalom,a szívem megszakadt...megint. Láttam ahogy itt hagyott,hagytam elmenni,nem tartottam vissza.Görcsbe szorult a gyomrom minden egyes beszélgetés során,nem szavai miatt,hanem mert tudtam,hogy Ő meg én már nem mi vagyunk...álmatlan éjszakákon csak Ő járt a fejemben és óhatatlanul csordult a könnyem.Nem tudtam elhinni ezt az egészet,valahol éreztem,hogy nem ez a vége,de nem mertem reményekkel áltatni magam. Aztán minden a régi kezdett lenni és volt okom a boldogságra.Miatta!Hevesebben ver a szívem,mint valaha.Láttam ahogy sétál felém,átölel és megcsókol.Sírni tudtam volna attól az érzéstől,ebben a pillanatban is sírni tudnék ha eszembe jut.Ő meg én megint mi vagyunk és rettentően hiányzott és hiányzik most is ha nincs velem.