mellettem

Hűvös nyári éjszaka volt, a szél táncolt a fák koronáján. A táj rezzenéstelenül tűrte,ahogy a hideg hasít végig mindenen.
Én pedig ültem az ajtó előtt és csak azt kívántam bár hullanának a csillagok.
Gyermeki reményeim szerint kívánhatok és teljesül is. Egyetlen dolgot kívántam volna ott legszívesebben! Őt! Hogy mellettem legyen és valakivel megosszam azt a leírhatatlan szépséget amit szavakba önteni lehetetlen!
Szerettem volna látni az arcát ahogy ámul a csoda láttán!Néztem volna ahogy mosoly csillan arcán.
De pár perc múlva borzongatóvá változott az idilli harmónia.
Az ég beborult,villámlani kezdett majd hangos mennydörgést követően eleredt az eső!
Mintha valami égi jel lett volna!Mintha valami nem akarná,hogy még csak gondoljak is erre...
Féltem,nagyon féltem...és megint csak Őt kívántam magam mellé...
De ismételten egyedül voltam...magányosabban mint valaha.

Talán egyszer teljesül féltett kívánságom és talán egyszer ott lesz és megvéd ha baj van vagy ha félek!