2009. szeptember 29., kedd

végkimerülés?!

Gondolkodni,mindig csak gondolkodni...fáradok!
A kimerülés jár édes násztáncot elhaló elmémmel.
Csak némi szemafor jel parázslik a messzeségben s én egyre hátrálok még attól is.
Az őrület vékony mezsgyéjén a józan gondolatnak helye nincs!
Kegyvesztett alakként s bódultan,mint ki részeg próbálom csekély életerőmet a felszínre hozni.
Teljes kimerülés!Végső látomások,homályos alakok és képszerű foszlányok!
Csak ez amit látni vélek vagy akarok.

Minden újabb speratív ösztönöm saját kivont kardjába dőlve leli mézédes halálát...
Hol a remény csillan,hol mindent pusztulás vesz körül.
Váltakozó érzelmi löketek,reménytelen ragyogás a szememben!
Túl erőteljes impulzusok vesznek körbe,amikben értelmet igazából nem látok.
Elvesztettem a kontrolt magam és a külvilág felett is...
Látens rémképek próbálnak még mélyebbre üldözni.
A harcom magammal,az érzéseimmel és a múltammal még nem ért véget!


Utolsó stádium....van tovább?!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése