Egyedül volt...teljesen egyedül!
Cigarettáit sorra gyújtotta...alig égett el jött egy másik és ez így ment egész éjjel.
Sok ideje volt gondolkodni,több is mint szerette volna...szinte az egész életét végig vetítette már.
Néha mosoly ült ki fakó arcára néha pedig könnycseppek csillantak meg szeme sarkában.
Szerette az emlékeit legalábbis a többségét!
Volt egy doboz is amibe gyűjtötte a tárgyi ereklyéket.Szépen sorba rendezte őket és időnként Végig nézegette azokat.
És amikor ezt tette furcsa bizsergést érzett,a hideg kirázta és némelyiktől még a sírás is kerülgette.Ezen az éjen is így történt.
Elővette a barna cipős dobozt és a régmúlt szárnyra kapva röppent ki a szobába!
Betöltötte az eddig üresnek látott teret és mindenhol megelevenedni látszottak azok a csodás pillanatok,miket elzárva tartott,féltve őket a külvilág piszkától.
Újra a furcsa bizsergés, a hidegrázás,mindene vacogott,akár egy hideg téli estén.
Azok az illatok,azok az emberek,mindent látott maga előtt!
Egy igazi csoda elevenedett meg benne.
Egy ideig nézte majd vissza pakolt mindent a helyére és újra visszazárta emlékeit a papírdobozba.
Cigaretta tárcája a komódon hevert...kinyitotta elővette kedvenc cigarettáját megszagolta s elégedetten tette szájába a blázt...az öngyújtó halkan életre kelt s mély sistergéssel újabb cigaretta égett!...most már nem volt egyedül.Emlékeivel karöltve távozott újabb csodákat gyűjteni elméjébe és talán a dobozba is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése