"Séta az élet, semmi más,
Nincs érkezés, csak indulás!"
Régi álmát valóra váltva nekivágott az útnak. Nem tudta kik és mik várják,de úgy érezte most már tényleg mennie kell! Kint esett az eső...óriási cseppekben hullott a földre. De Ő csak egy kabátot és egy fekete sapkát vett fel védelem képpen. A sapkát egy régi,elfeledett alaktól kapta. Egy lánytól aki nagyon szerette és mindenét oda adta volna érte. De már régen elfeledte arcát és alakja is a ködbe veszett. Elmélázott ugyan honnan van a fejfedő,de indulnia kellett így hát nem gondolkodott tovább. Az ajtót gondosan bezárta maga mögött és csak ment! Nem gyorsan...a szél éppen hogy meglebegtette szőke haját ami kikandikált sapkája alól. Szeretett sétálni mindig is,de most kicsit félt ,mit hozhat az út számára. Visszatalál oda ahonnan jött,vagy egy teljesen új ösvény tárul elé?! Érzi merre kellene mennie,de közel sem biztos,hogy végig is tud rajta menni. Várják a végén!Régóta várják!Csak jusson végre oda...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése