2009. november 30., hétfő

pártvezérelt sajtópolitika


Ebben a blogban rendhagyó bejegyzést teszek közzé. Azon által a magánszférámban számottevő figyelmet kap ez a téma. A közvélemény politika és politika által vezérelt sajtón keresztüli elnémításáról van szó. Olyan országban élünk,ahol naponta hat-hétszáz lemészárolt,velünk egyenlő jogokkal bíró magzatot vakarnak ki,felelőtlen,sokszor gyereklányokból a kukába. Olyan országban élünk ahol cigány etnikum nincs!Mindazon által igen is létezik a magyar etnikum fogalma! Olyan ország ez , ahol a tisztes polgár által az állam felé befizetett "adó" néven futó összegeket nem az ország helyreállítására,infrastruktúrájának fejlesztésére költik,annál inkább az élősködők segélyeire,tehát nagy vonalakban a bűnözés lángjainak táplálására fordítják. Ahol minden ember "nacionalistának" titulált,aki a magyar lakosság csökkenésének "miértje" mellett szólal fel. Ahol a torzult társadalmi korszerkezet senkit sem érdekel. És most had éljek Fekete Gyula szavaival: "Nálunk sajtószabadság van-írja,mondja,hirdeti egy szűköcske érdekcsoport és a népesség valószínű többsége gondolkozás nélkül hitet ad ennek a szemérmetlen hazugságnak." Persze hogy sajtószabadság van,hogyha a felső hatalom csak annak engedi,hogy tollat ragadjon,aki kiállta a "próbát",aki be tudja fogni a száját.Nesze neked sajtószabadság,emberi jogok és miegymás. Itt élek,ahol senkinek sem jó az ami van,de arra,hogy tegyen valamit ellene,túlságosan is belekényelmesedett monoton,rutinszerű életébe. Ez az ország kómában fekszik,megtépázott szíve ugyan még pumpálja a vért,de az agyhalál beállta már történelem.

2009. november 29., vasárnap

hiányzik...

Újabb hónap telt el elsöprő vihar nélkül. Kicsit megijedek ha vissza kell tekintenem. Jöttek,mentek az emberek az életemben. Csupán elenyésző számú az állandóság körülöttem.Minden furcsa és izgő-mozgó. Bár én szeretem ezt a nyüzsgést.Csak szeretnék valakit aki mellett megállna a világ. Teljesen kikapcsolni a külső ingerekre adott válaszreakcióimat és csak Vele foglalkozni. Hiányzik a minimális "ha Vele vagyok minden mindegy" érzés. Szeretnék szavak nélkül sétálni és azt sem tudni hol vagyok vagy hogy mennyit ütött épp az óra. Hiányoznak ezek a dolgok...régóta hiányoznak!




2009. november 23., hétfő

érzékek nélkül


Acél hideg szíve nem engedte sosem érezni. Rab volt saját testének jéghideg,érzéketlen,groteszk börtönében. Így élte életét,s nem is bánkódott. Hiszen sosem volt része szerelemben vagy szeretetben de még gyűlöletben sem.Olyan volt mint egy zsinórokon rángatott hús-vér marionettbaba,mibe a gyár nem szerelt lelket vagy szívet. Nem dúlt benne vad szenvedély de irigység sem környékezte ha boldog embereket látott valahol. Nem tudott hazudni,viszont azt sem érzékelte ha Neki hazudnak. Bár fájdalom mentes volt az élete nem lehetett boldog. Mindene megvolt s ugyanakkor semmije.

2009. november 17., kedd

fuss

Sosem lesz a Tiéd amire teljes szívedből vágysz. Sosem kaphatod meg azt amiért görcsbe szorult gyomorral áhítozol. Kecsegtető remények vesznek körül melyeket egy szempillantás alatt nyel el a futóhomok. Kapaszkodnál beléjük de az életed mented inkább.Jogosan! Vak vágyak,mézédes szavak,hízelgő hazugságok. Mind elillan mint a hajnali nap legelső,gyönge sugara. S mint ahogy az égitest legszebb mivolta az,úgy látod Te is csodálatosnak a kimondott hazug szavakat. Bársonyos,puha álmokba burkolod magad,mert így jobb,mert így talán nem kell felkelned és szembenézned mindazzal a rémséggel ami felépítette köréd rideg ,ostromolhatatlan bástyáit. Inkább tovább áltatod magad,hogy ne fájjon annyira a valóság. A félelem tölti ki minden szabad perced,Te pedig menekülsz ahogy csak tudsz. Minden elől...bármi elől. Bárhová!Bármi áron!
Fuss!!

2009. november 15., vasárnap

Gyűlölet

"Komolyan nem értem miért van, mindenki gyáva!
Én változtatnék, sajnos itt minden hiába!
Miért vész kárba próbálkozás próbálkozás hátán?
Ez most emberi butaság, vagy maga a sátán?
Vajon miért keresi mindenki mindenben a rosszat?
És ha van egy cseppnyi jóindulat, az is elposhad...
...Nekem az fáj már, az, amit látok,
Ahogyan éltek és másokkal bántok,
Nincs kéz mi segít, csak mi eltemet,
Gyűlöltök, mérgeztek, tovább így nem mehet!
Emberek megszületnek és halnak
Egyre többen vesznek, életet nem adnak
Miért, kérdem miért élünk?
Ha békében egymás mellett meg nem férünk..."



Riddler

2009. november 14., szombat

senki vagy

"az emberek játszanak a szavakkal.
Úgy éppen,mint a gyermekek a játékkockákkal.
Csakhogy a szavak veszedelmesebbek,
mint a játékkockák."



Mond mit látsz , ha mélyen belenézel a szemembe? Látod azt amit én érzek? Látod tűnő éveim sziluettjét?Látod az elnyomott fájdalmam?Látod azt a némi tüzet ami még él bennem? Nem látsz semmit! Nem láthatsz semmit! Nem ismersz!Gyarló vagy mint a többi magát embernek nevező két lábon szaladgáló karikatúra! Azt hiszed Te más vagy? Tévedsz! Gyűlöllek!Miért? Mert Te is gyűlölöd magad! Ok.Okozat. Szánni való teremtmény az összes! Te is. Ne mosolyogj!Gondolkozz inkább! Ne essen nehezedre néha belemélyedni dolgokba.Minden felett elsiklasz,mert olyan felületes vagy hogy arra nem találok szavakat! Te nevezed magad embernek? Te? Nem vagy más,mint egy elhaló,megolajazatlan gépezet,melynek hússzínű zománc festéke régen lepattogzott. Viszont a legfőbb emberi vonás nem hiányzik belőled sem! Az álnok hazugságra való hajlam! Jövőd?Nincs!Múltad?Jelentéktelen.Jelened?El sem kezdődött. Kilátástalan,hogy bármit is elérj az életben. Bár pislákol egy szemafor jel.
halovány...






2009. november 10., kedd

kivégzés

..." Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal"...



A bitó előtt álló halovány alak lélegzetét visszafojtva hullatta könnyeit. Fehér vállán leomló szőke haja szinte vakított a zsenge,kora tavaszi virágok mellett.Olyan védtelen volt és mérhetetlenül keserű. Keserűség fogta körbe lelkét,ami ugyan nem volt teljesen tiszta , viszont méltatlan e bánásmódhoz. Csupán néhány szó kavargott elméjében , melyek végig kísérték már hónapok óta, s szabadulni nem tudott tőlük.Gyűlölte,hogy minden percét a gondolatok elhessegetésével kell töltenie... Valójában mindenből elege volt,csak szabadulni akart terhei alól. Lágy szellő érintette meg selymes haját és Őt egy pillanat alatt kirázta a hideg. Késő délután volt a nap még ragyogott valamelyest. Felemelte fejét,kivégzője szemébe nézett mélyen de nem gyűlölettel! Majd végig mérte s torkán nehezen kicsikart édes hangján halk köszönömöt suttogott a marcona embernek. A másodperc töredéke múlva már egy másik világban ragyogta be mosolya a vidéket. S ahogy a lágy tavaszi nap alábukott a horizonton úgy hunyt ki az élet szikrája gyönyörű kék szeméből is.

2009. november 8., vasárnap

I hate this day!

2009. november 2., hétfő

mi?

Érezni? minek? Látni? kit? Sírni? miért? Beszélni? kinek? jelentéktelen...ócska...semmit mondó...felesleges...gyötrő...hiábavaló... minek létezünk valójában?az életünk csupán helyközi megálló,egy véget nem érő alagútban vagyunk ,csak magunkban bízhatunk és a néha felszálló utasok nem barátok! kegyencek vagyunk kiknek bizonyítani kell rátermettségüket...

Nem akarok bizonyítani!!