Újabb hónap telt el elsöprő vihar nélkül. Kicsit megijedek ha vissza kell tekintenem. Jöttek,mentek az emberek az életemben. Csupán elenyésző számú az állandóság körülöttem.Minden furcsa és izgő-mozgó. Bár én szeretem ezt a nyüzsgést.Csak szeretnék valakit aki mellett megállna a világ. Teljesen kikapcsolni a külső ingerekre adott válaszreakcióimat és csak Vele foglalkozni. Hiányzik a minimális "ha Vele vagyok minden mindegy" érzés. Szeretnék szavak nélkül sétálni és azt sem tudni hol vagyok vagy hogy mennyit ütött épp az óra. Hiányoznak ezek a dolgok...régóta hiányoznak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése