tükör

Tükröt tart eléd a valóság remegő keze. Tekinteted réveteg...üveges szemekkel bámulod a szembe néző szinte idegen képet. Múltad végtelen gyökere hálózza be arcod,mint egy erős pókháló,melyből szabadulni lehetetlen,s a kínlódás teljesen felesleges. Arcod csendben bámul vissza Rád... oly ijesztően mereven és mondani való nélkül, hogy Te sem hiszed el. Teljes valódban idegenkedsz a rád néző csillogó,gonosz szempártól. Belső szörnyeid törik rád ajtóid, Te pedig csak menekülnél de akadályok rémisztő sokasága tartóztat fel. Sosem szabadulhatsz? Teszed fel megrémülve a kérdést,remegő ajkakkal. S csak egyetlen szó visszhangzik perceken keresztül benned... SOHA! szívdobbanás.halál.