2010. január 24., vasárnap

boldog?!


Szilánkosra tört álmokat ragasztgat szobája közepén ülve.Nem illeszkednek a darabok egymáshoz...néhány már elveszett közülük. Sosem lesznek meg...de valahogy még sincsen kétségbe esve. Nézegeti ahogy csodaszép álmai darabjai fekszenek a padlószőnyegen. Furcsa,bizsergető érzés önti el és átjárja egész testét. Ő igazából boldog! Rá kell jönnie,hogy nincs oka álmokat,beteljesületlen vágyakat kergetni.Csak szét kell néznie való életében,mennyien szeretik és mennyieket szeret. A valóság nem mindig olyan borzongató,mint hitte,vagy ahogy eddig tapasztalta. Régi álmait feledve fel kell állnia és a kukába söpörni élete defektes részét. Bár feledni nem is kell,nem is szabad... Miből merítene erőt? De a boldogság nem ott leledzik ahol eddig kereste. Mindig is boldog volt,csak szenvedéseibe mélyedve nem figyelt semmire. Mit nevez az ember boldogságnak?Mitől lesz boldog valaki? Nem tudja Ő sem...de annyiban biztos,hogy nem az a boldogság,ha minden tökéletes! Az élet több tökéletességnél...és ha minden tökéletes az sem biztos,hogy élsz. Az ősi ösztön mindenkiben él...az ezred éves küzdeni akarás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése