2010. január 29., péntek

egymaga

Sötét volt,sehol egy lélek. Zavartan járta a kihalt utcákat,részeg volt...vagyis inkább ittas. A közeli bárban töltötte a délután nagy részét,s most szédelgett ki onnan. Nem akart felönteni a garatra de úgy érezte bánatát csak az ital enyhítheti. Fejében kusza gondolatok tömkelege,de összefüggést nem talált sehogy sem. - a tegnap este szócsatája,a múltheti telefonbeszélgetés,a II.világháború hadeseményei,édesanyja hangja,öngyilkossági kísérlete utáni baráti fejmosások,szerelem,gyűlölet- Mind egyetlen egy fejben,egyszerre.Teljesen zavart volt,beszélni sem tudott volna ha valakivel találkozik. Túl nagy a nyomás mostanság,sok mindenre kell figyelnie,ezért magára alig marad ideje. Túlontúl durva az emberekhez,főleg azokhoz akiket szeret. Sosem volt az a kedves fajta...mindig tartja a távolságot,de mostanában még azokat is taszítja magától,akiket közel engedett. Ahogy rója a macskakövekkel kirakott utcákat lassan elillan az alkohol mámor s tudata tisztulni kezd. Sorba rakja a gondolatokat...a II.világháború most igen csak mellékesnek látszik. A veszekedést kibékülés követi majd,s rájön most egyedül magára akar koncentrálni... Helyre rakni az értékrendjét,a kapcsolatait.Nincs ideje a múlton mélázni... Úgy sem tudja helyrehozni a vélt vagy valós hibáit.Nem is akar erőlködni,túl sokat tett már így is. A jelenre koncentrál és arra a személyre akinek nem akar csalódást okozni. Csöndes még a szerelem,titkos a kezdete,ismeretlen mások előtt. Mégis földöntúli boldogsággal tölti el a tudat,hogy ismerheti Őt! Lassan pirkad.Házuk ajtajában áll.Még egy utolsó pillantás a kihalt utcára s maga után gondosan zárja be a nehéz tölgyfa ajtót.


Elképzeli,hogy csak Ők ketten vannak csak Ők és semmi más.Együtt állnak egy esernyő alatt,de nem esik az eső s szorosan ölelik egymást!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése