Érthetetlen beszédű,furcsa,kivehetetlen alakú árnyak vették körül a szoba rejtett szegletében kuporgó lényt.Egyre csak egyetlen egy gondolatot sulykoltak elméjébe... Az egyetlen gondolatot amit feldolgozni s elfogadni életében sosem tudott!!De nyomasztóan hatott rá minden egyes szó... A szekvens árny erőszakosan próbálta a valóságba rángatni, és a megfelelő döntéshozására sarkallni... De Ő folyton bizonygatta magában mindennek az ellenkezőjét! Bizonygatta hogy igenis megérdemlik a második esélyt azok akik ilyen óriási fájdalmat képesek Neki okozni... Megakart bocsátani mindenkinek aki valaha is bántotta bármivel. Mégis valami visszatartotta ettől a hatalmas lépéstől! Még maga sem tudta hogy mivel áll szemben de érezte hogy ami nem hagyja sokkal óriásibb erő,mint azt valaha gondolni merte volna. Egyedül tartott ki véleménye és saját helyzetképe mellett!Mindezek ellenére valami gyengülni látszott...gyengült a jóhiszeműsége. A végtelen kedvessége fakulni kezdett s minden egyes mások tette lépés által egyre jobban érezte hogy nincs visszaút.Hogy ezek az emberek soha SOHA nem fogják újra kiérdemelni beléjük fektetett bizalmát mert még csak a megbánás szikráját sem látja Rajtuk...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése