2010. augusztus 10., kedd

.





A lány aléltan hullott a földre s bizsergés járta át egész testét. Meztelen válláról könnyedén hullott a földre rövid haja.Szeme csillogott s mámortól ittasan pislákolt a félhomály csábosan simogató,halvány fényében.Csodás volt minden pillanat mit eltölthetett vele,ilyen csoda ritkán adatik meg az életben,tudta ha csak pár percig is tart minden,akkor is megéri kimondani a tiltott szót,a szót,mit életében oly kevés férfinak mondott,hogy azt egy kezén meg tudja számlálni.Halkan dohogott a krémszínű szőnyeg közepén s épp mikor kinyitotta hatalmas szemeit fölé hajolt a szerelem,pislogott kettőt s megcsókolta. Minden egyes pillanat amit vele tölthet,minden perc,mikor foghatja a kezét,minden pillantás,mit rá vethet,minden szó,mit Neki mondhat,csak érzéseit erősítik.Ha ez csak egy gyönyörű álom,sosem akar felébredni,de ha ez a valóság,nem akar aludni,hiszen így lerövidül az idő mit Vele tölthet...