2010. december 13., hétfő

képmutatás.hazugságok.selejtes"szerelmek".ezek vagytok.


Élvezitek a selyemleplet,mely eltakarja igazi valótok.Eljátsszátok a szerepet,melyet magatokra szabtok,szánalmas árnyak vagytok mind.Hazug szavakkal áltattok mindenkit,s tetetitek a vágyat,szerelmet,szépséget.Sosem lesz részetek igaz életben,a festék hamarosan lepereg az álarcotokról s akkor nem lesz már mi mögött rejtegetni dögszagú pofátok,mit úgy marcangolna a halál.Akkor puszta,mezítelen testetek lesz a páncél azokkal szemben,kiket elcsábított negédes hízelgésetek.Akkor már nem kell játszani a gyengét és védtelent,hiszen valóban azok lesztek.Ti,kik hátsófeletek mutatjátok barátoknak,"szerelmeknek". Játszatok csak.Ez nem a vége.

2010. december 6., hétfő

szeretem


Fájt,nem sokáig de égetett ez a borzongató,hasogató fájdalom,a szívem megszakadt...megint. Láttam ahogy itt hagyott,hagytam elmenni,nem tartottam vissza.Görcsbe szorult a gyomrom minden egyes beszélgetés során,nem szavai miatt,hanem mert tudtam,hogy Ő meg én már nem mi vagyunk...álmatlan éjszakákon csak Ő járt a fejemben és óhatatlanul csordult a könnyem.Nem tudtam elhinni ezt az egészet,valahol éreztem,hogy nem ez a vége,de nem mertem reményekkel áltatni magam. Aztán minden a régi kezdett lenni és volt okom a boldogságra.Miatta!Hevesebben ver a szívem,mint valaha.Láttam ahogy sétál felém,átölel és megcsókol.Sírni tudtam volna attól az érzéstől,ebben a pillanatban is sírni tudnék ha eszembe jut.Ő meg én megint mi vagyunk és rettentően hiányzott és hiányzik most is ha nincs velem.