2011. április 20., szerda

valóság.

“Ne végy fel álarcot olyannal szemben, aki rád akar nézni.”



Úgy hullajtotta le leplét,mint ahogy az öreg jegenye fa minden ősszel lombjait,oly gyorsan és hirtelen.Megvált addigi álarcától,mit régi barátoknak mutatott.Újakat talált,akiket ismét beszőhet negédes hazugságaival és képtelen képmutatásával.Mint a kóbor kutya,ki úgy követi a hús szagát,mint veszett véreb.Lesi újabb áldozatát,kit kihasználva ismét haszna lehet.Tébolyultan követ bármit amiért mások lábába haraphat,hogy övé lehessen.Bár az eb logikája nem éri fel a humanoidét,s máris szörnyűbb a látens valóság.