2011. augusztus 13., szombat

polaroid emlékek


Kósza látomások,lidérces hallucinációk,polaroid emlékek feszítik képzeletem láthatatlan rácsait.A múlt gyökere kúszik egyre feljebb lábaimon,hamis képek kacsintgatnak sunyi árnyként,veszett vadként csócsálják elmém küszöbét,de tébolyult táncuk hidegen hagy.Elszakadtam és nem bánom,elszigeteltem magam minden hamis baráttól,minden hazug bábtól.Mikor visszatekintek csak a tömény,negédes,szirupos 'hazugságtortát' látom,ahogy szeletelem és mohón tömöm magamba,csak hogy elárasszon valamiféle elégedett érzés,valami töltelék,amit vígan hánytam ki magamból,s mit láttam? Önkényes döntéseket,hátba szúró hazug barátokat,felszínes érzéseket,olcsó szerelmeket,anyákat kik még gyerekek,gyerekeket,kik rég felnőttek.Olyan embereket hittem szövetségesnek,kik csak csalódottságot szülnek,olyanok akár a süteményes doboz karácsony után...üresek.Ezért szakítottam a felszínes emberekkel,ezért próbálok értékeket megismerni,ezért változom. A „tradicionális” boldogság még mindig csak gyenge előadás egy roskadozó színházban.