idézet.

"-Szeretsz?
-Nem tudom.
-Mért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult.Néha hiányzol, nem bírom ha nem vagy velem.Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.Néha ellöklek mert félek.Megijedek tőled, pedig nem bántasz.Néha futnék veled akármeddig, akárhova csakhogy együtt lehessünk.Néha úgy érzem nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat.Lehet hogy nem tudom megtenni.A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem.Csak elsétálok.Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.Pedig lehet olyat tettél amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon.Lehetne egyszerű, de nem…ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem."

üres

"Egyoldalú tézisek, üres frázisok, lopott ideálok, merev rendszerek."

Nincsenek.Nincsenek érzelmek,meghaltak most.Kiölték a maradékát is a múlt hozadékának.Már sírni sem tud,csak flegmán húzza félre száját,mosolyt imitálva.Érezte,hogy már semmi sincs rendben,de próbálta elnyomni a hangot fejében.Mérhetetlen üresség,mi belé költözött s fejét lehajtva szövi néma,ragacsos undorát.Oly gyorsan nyeli el a hideg sötétség,hogy fuldoklásra sincs ideje.Némán fogadja el,hogy a rideg szörnyek pofátlanul tépték cafatjaira szívét,s hagyták egyre csak magára vérző sebekkel.Ettől lett mára mindenek felett erős és Ő is olyan hideg s érzéketlen,mint lidércei. Kósza látomások,hallucinációk kísérik még útján,de lassan minden maradék emberi érzést kiöl magából,önszántából,védekezésként.

end.

"Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem."

Szomorú és esős nap volt,mikor Drew kidörzsölte az álmot a szeméből mégis vidáman pattant fel az ágyból.Készülnie kell,hiszen ma jön William és újra magához szoríthatja szerelmét.Az idő ellenére szórakozottan kapta fel bordó esernyőjét és elindult.A pályaudvaron várakozva befutott William busza s a lány élesen fürkészte a férfit.A meglepetés nagy volt hiszen mikor pár másodpercre nem figyelte a leszálló utasokat a fiú mögé lopakodott s így köszöntötte.Drew megcsókolta majd a nyakába borult,nem sejtett még semmit.Sétálni kezdtek,de furcsa érzés kerítette hatalmába a lányt...majd beszélgetni kezdtek.A mondatok csak úgy süvítettek fejébe és észrevétlenül gurult az első könnycsepp végig a lány arcán.Pár óráig ücsörögtek és beszélgettek,semmi jele nem volt,hogy Ők már nem egy pár,bár a lány folyamatosan zokogott kisebb szünetekkel.Egyikőjük sem zárta le teljesen a kettőjük közötti kapcsolatot.Mégis olyan szomorú és keserű volt minden egyes csók és ölelés,másrészt pedig olyan természetes és csodás.Búcsúzóul egymás nyakába borulva szorították a másikat s William egy utolsó 'szeretleket' suttogott Drew fülébe,s a lány könnycseppjében halovány remény csillant meg.

.

A lány aléltan hullott a földre s bizsergés járta át egész testét. Meztelen válláról könnyedén hullott a földre rövid haja.Szeme csillogott s mámortól ittasan pislákolt a félhomály csábosan simogató,halvány fényében.Csodás volt minden pillanat mit eltölthetett vele,ilyen csoda ritkán adatik meg az életben,tudta ha csak pár percig is tart minden,akkor is megéri kimondani a tiltott szót,a szót,mit életében oly kevés férfinak mondott,hogy azt egy kezén meg tudja számlálni.Halkan dohogott a krémszínű szőnyeg közepén s épp mikor kinyitotta hatalmas szemeit fölé hajolt a szerelem,pislogott kettőt s megcsókolta. Minden egyes pillanat amit vele tölthet,minden perc,mikor foghatja a kezét,minden pillantás,mit rá vethet,minden szó,mit Neki mondhat,csak érzéseit erősítik.Ha ez csak egy gyönyörű álom,sosem akar felébredni,de ha ez a valóság,nem akar aludni,hiszen így lerövidül az idő mit Vele tölthet...

.

"Azt keresed, amit e földön nem lehet megtalálni! Csakhogy én megtaláltam őt, éreztem a szívét, nagy lelkét, melynek jelenlétében többnek tűntem fel magam előtt, mint amennyi voltam, mert mindaz voltam, ami csak lehettem."

ezvan..sprite

örülhet az etnikum,királyuk és csatlósai diadalittasan bevonultak a parlamentbe .__.
persze ott csücsül a karzaton a mi kis neofasiszta pártunk is *-*...meg a vörösök is,bár már nem övék a hatalom...és ki ne hagyjuk a Lógó Magyar Pöcs pártot sem...
hát Magyarország^^ dinamikus,lendületes politikát max akkor látnánk,ha akrobaták ugrálnának az ülésteremben :DD
meneküljön innen aki csak tud...
"hogy az ország virágzó legyen az elkövetkező években is"/FIDESZ/
felhívnám az is szócskára a figyelmet...végül is Mátyás uralkodása idején volt ez a ország virágzó is... :'DD

...

"S ha régóta nem sírtál, tudd, hogy intenzív, igazi, százezer voltos feszültséggel régen nem szerettél már."

Egész nap párnáiba temetkezve zokog besötétített szobájában.Az ablak nyitva és mérhetetlenül idegesíti a madarak csivitelése,holott szereti a tavasz hírnökeinek énekét...de most nem,most dühöt érez,dühöt,mert még ezek a végtelenül egyszerű teremtmények is boldogan repdesnek ágról ágra.Ő pedig csak sír és nem tudja abbahagyni.Bármire gondol is könny szökik a szemébe és nem tudja a szomorúságát semmilyen módon leplezni,képtelen fapofával mások elé állni.Olyan görcsösen szeretne mosolyogni hogy emiatt is csak a sírás kerülgeti.Szüksége van erre?...nincs,de mit tehetne?!