a második otthon

ohh holnap ismételten Eger ^^ jónak ígérkezik a kiruccanás. remélem a végkifejlet is ezt fogja tanúsítani. fú de korán kelünk majd Luval azt a mindenit :D noh de remélem nem leszünk zombik mire megérkezünk...bár másnap helloween szóval lehet nem is lenne hátrány ;D


és kedves Bonítám lelki nyugalma érdekében a bejegyzés felkiáltómentes! (eddig (6) vöhöö)

út...

"Séta az élet, semmi más,

Nincs érkezés, csak indulás!"

Régi álmát valóra váltva nekivágott az útnak. Nem tudta kik és mik várják,de úgy érezte most már tényleg mennie kell! Kint esett az eső...óriási cseppekben hullott a földre. De Ő csak egy kabátot és egy fekete sapkát vett fel védelem képpen. A sapkát egy régi,elfeledett alaktól kapta. Egy lánytól aki nagyon szerette és mindenét oda adta volna érte. De már régen elfeledte arcát és alakja is a ködbe veszett. Elmélázott ugyan honnan van a fejfedő,de indulnia kellett így hát nem gondolkodott tovább. Az ajtót gondosan bezárta maga mögött és csak ment! Nem gyorsan...a szél éppen hogy meglebegtette szőke haját ami kikandikált sapkája alól. Szeretett sétálni mindig is,de most kicsit félt ,mit hozhat az út számára. Visszatalál oda ahonnan jött,vagy egy teljesen új ösvény tárul elé?! Érzi merre kellene mennie,de közel sem biztos,hogy végig is tud rajta menni. Várják a végén!Régóta várják!Csak jusson végre oda...

üres

...._-__-__-_-__-_......... szívzörej

...

Sosem volt szükségem a hazug illúziókra,mikkel szolgálhattak volna. Sosem akartam álltatni magam azzal a rózsaszínű álommal,mit szemeim elé tárhattak volna! Inkább a rideg valóságot választom paplanul és rémképeket hallucinálva alszom el minden éjjel! Nincs szükségem fátyolra,mi eltakarja az igazat. Ha kell becsapom én magam,felesleges a segítség. Ha akarom álmodom a csodát,bár átélni jobb lenne. Megfogom a hangokat s hallom az érintést. Úgy élek,mint senki más... Meg se próbálj követni!

emlékek

Egyedül volt...teljesen egyedül!
Cigarettáit sorra gyújtotta...alig égett el jött egy másik és ez így ment egész éjjel.
Sok ideje volt gondolkodni,több is mint szerette volna...szinte az egész életét végig vetítette már.
Néha mosoly ült ki fakó arcára néha pedig könnycseppek csillantak meg szeme sarkában.
Szerette az emlékeit legalábbis a többségét!
Volt egy doboz is amibe gyűjtötte a tárgyi ereklyéket.Szépen sorba rendezte őket és időnként Végig nézegette azokat.
És amikor ezt tette furcsa bizsergést érzett,a hideg kirázta és némelyiktől még a sírás is kerülgette.Ezen az éjen is így történt.
Elővette a barna cipős dobozt és a régmúlt szárnyra kapva röppent ki a szobába!
Betöltötte az eddig üresnek látott teret és mindenhol megelevenedni látszottak azok a csodás pillanatok,miket elzárva tartott,féltve őket a külvilág piszkától.
Újra a furcsa bizsergés, a hidegrázás,mindene vacogott,akár egy hideg téli estén.
Azok az illatok,azok az emberek,mindent látott maga előtt!
Egy igazi csoda elevenedett meg benne.
Egy ideig nézte majd vissza pakolt mindent a helyére és újra visszazárta emlékeit a papírdobozba.
Cigaretta tárcája a komódon hevert...kinyitotta elővette kedvenc cigarettáját megszagolta s elégedetten tette szájába a blázt...az öngyújtó halkan életre kelt s mély sistergéssel újabb cigaretta égett!...most már nem volt egyedül.Emlékeivel karöltve távozott újabb csodákat gyűjteni elméjébe és talán a dobozba is...