2009. november 10., kedd

kivégzés

..." Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal"...



A bitó előtt álló halovány alak lélegzetét visszafojtva hullatta könnyeit. Fehér vállán leomló szőke haja szinte vakított a zsenge,kora tavaszi virágok mellett.Olyan védtelen volt és mérhetetlenül keserű. Keserűség fogta körbe lelkét,ami ugyan nem volt teljesen tiszta , viszont méltatlan e bánásmódhoz. Csupán néhány szó kavargott elméjében , melyek végig kísérték már hónapok óta, s szabadulni nem tudott tőlük.Gyűlölte,hogy minden percét a gondolatok elhessegetésével kell töltenie... Valójában mindenből elege volt,csak szabadulni akart terhei alól. Lágy szellő érintette meg selymes haját és Őt egy pillanat alatt kirázta a hideg. Késő délután volt a nap még ragyogott valamelyest. Felemelte fejét,kivégzője szemébe nézett mélyen de nem gyűlölettel! Majd végig mérte s torkán nehezen kicsikart édes hangján halk köszönömöt suttogott a marcona embernek. A másodperc töredéke múlva már egy másik világban ragyogta be mosolya a vidéket. S ahogy a lágy tavaszi nap alábukott a horizonton úgy hunyt ki az élet szikrája gyönyörű kék szeméből is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése