Az utolsó tündér veszte
A világ utolsó tündére hatalmas szakadék felett áll.Szíve darabjai szétszóródva fekszenek lenn a mélyben. Gondolatai a múltba húzzák,de teste szíve után kívánkozik!Le a semmibe... A szép emlékek pillanatnyilag nem teszik boldoggá...kicsit sem! Dühös,dühös mindenre és mindenkire!Dühös arra aki méltatlan volt szerelmére! A kíntól ordít,mint egy veszett kutya...de szavait nem érti senki!!Senki ezen a tébolyult világon! Próbál életben maradni,valami visszatartja a hűvös haláltól.Ő sem érti mi az...mert semmi nem köti már e gyarló léthez! Tudja,hogy vannak barátai,családja,emberek akik szeretik,de túl önző és nem érdekli senki! Vagyis csak egy valaki...aki eldobta,büszkeségét földbe tiporta,szerelmüket meggyalázta... De ez is hazugság!Önhibáján kívül történt mindez!Nem akarta ezt tenni...csak megtörtént! Igazából ez sem vigasztalja!Gyűlölni szeretné a gaz árulót,teljes szívéből gyűlölni! De nem viszi rá kicsiny,halott lelke... Mindent elveszített az életben,amiről azt hitte már az övé! A meséje véget ért...bár ez várható volt...Andersen meséi is csak a könyv végéig tartanak! Éreznie kellett volna,mert egy tündér megérzi a bajt,de életében először nem érzett a szereteten kívül semmit! Pedig marta valami...mérgezte...lassan de kibírhatóan,s nem fogta fel mi ez az érzés. Tudomást sem vett róla és most kellett rájönnie,hogy egy alattomos kéz a szívét tépte ki! Tényleg egészen lassan...az pici fájdalmakat átvészelte..nem is érezte! S most rázuhant minden,olyan kínok,mikről nem is tudta,hogy létezhetnek. Tündér lelkét óriási viharok tépázták már,de ez irgalmatlan! Most először nem lát kiutat reménytelen helyzetéből!Erősnek hiszik,s esküszik,hogy mindeddig erős is volt... Úgy érzi lassan követni fogja szíve porrá őrölt szilánkjait! Halovány alak közelíti meg...ahogy arcvonásai kivehetővé válnak,kissé megretten s hátrahőköl. Sosem látott arc áll vele szemben..sosem látta,de tudja ki a félelmetes idegen! Pár szót beszélnek csupán..halkan,ridegen. A tündért apró szárnyai röpítik a nyugodt s lagymatag lény után... Talán megnyugvás mit most érez,de maga sem tudja mi keríti hatalmába! Sorsa már más kezében van,az irányítást átengedte,de csak most érzi igazán,hogy nem kellett volna!
Sosem felejtem el!Sosem törlik ki a memóriámból!Hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése