"Magamra maradtam,semmi mást nem érzek
Nincs aki meghallgat,már nincs aki féltsen.
Dobog még a szív és lüktetnek az erek,
De fájó a lét mert haldoklik a lélek."
Nincs aki meghallgat,már nincs aki féltsen.
Dobog még a szív és lüktetnek az erek,
De fájó a lét mert haldoklik a lélek."
Lehetne napsütötte hegygerinc...lehetne virágillattal beborított mező...lehetne csodálatos pillangó... De torz gólem lett!Torzabb mint egy rémmese. Szikrák repkednek feje fölött s gyermekek tiszta tekintetét rémíti naphosszat puszta jelenével. Elveszett az önkontroll,elveszett az érzelem...csak a magány maradt,mint egyetlen jó barát. Míg mások fényes vacsorákon dőzsölnek addig Ő rémisztő barátjával kézen fogva járja a nyirkos erdők sötét rejtekeit. Számára nem hogy a múlt de a jelen is elveszett.Gondolatai csírájában halnak fájdalmas halált. Egyetlen barátja szavait kénytelen naphosszat hallgatni,az egyetlen "barátét" ki mellette maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése