Néha máshol érzem magam,egy teljesen specifikus helyen! Az igazság az,hogy két világban létezem. Az egyik a magam által felépített,védőburokkal körbezárt "én" világom,ahol csak olyan emberek vannak akiket szeretek és Ők is szeretnek! Ahol nem akar mindenki görcsösen másnak látszani,ahol mindenki az aki!! Amikor itt vagyok a másik,viszolygást keltő világ szereplői,mint holmi marionettek vonulnak el előttem! És az érzés,hogy a valóságban az ocsmány világhoz tartozom,vasgyűrűként szorít körül. Soha!Soha nem mindennapinak lenni!-ez itt a jelszó! Röhejes pozőrök,felszínes érzelmek,érdek barátságok!! Mindenki felvesz egy mástól ellesett habitust,amiről azt hiszi,ettől Ő igenis egyedi. Csak az nem jut el a kopott tudatához,hogy ha mástól látta,akkor az cseppet sem "egyedi". Szánakozva,nevetésre görbült szájjal nézek át ilyenkor az általam tökéletesnek vélt "én" világomból! A tudathasadás elkerül,nem vagyok őrült! Tisztában vagyok mindkét szerepemmel!És a védelmet nyújtó burok alatt azt tehetek amit akarok!Senki nem vet meg azért mert nem vagyok az akinek mások szerint lennem kéne. Viszont ha kilépek onnan,nekem is fel kell vennem a saját és mások által elfogadott pozitúrát,mint a munkás az egyenruháját! De szüntelenül feszegetem a határokat!! Úgy vélem sikeresen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése