Belefáradtam...kiégtem...belefásultam! Elegem van a futkosásból,az állandó szerelem hajkurászásból... Ha jön valaki az ugyanolyan gyorsan el is hagyja a horizontot,mit ahogy megérkezett! Egy valakit szerettem teljes szívemből...de mára Ő is bebizonyította hogy érdemtelen volt rá! Szeretném azt hinni hogy az emberi faj az evolúció csúcsa...a tökéletes teremtmény... De még csak hinni sem tudom ezt nem hogy így gondolni! Gyűlölök ember lenni és szégyenlem magam amiatt hogy annak születtem. Könnyebb lenne valami állatként róni a messzeséget,a zöld réteket és csodás erdőket! Fesztelenül talán boldogan! Nem kellene minden nap csatát vívni az elmémben futkosó gondolatokkal... Szeretnék boldog lenni,mint mindenki más...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése